20. rész: Álom 2.

Sziasztok, drága Olvasóim! 

Először is: kellemes húsvéti ünnepeket és csodálatos tavaszi szünetet kívánok nektek! Csöpögősen ugyan, de elmondom, hogy szeretlek titeket. Ti vagytok a legjobbak! 

Másodszor: a részről annyit, hogy egy kicsit rövid, mert ugye az előző rész folytatása, úgymond. De nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek, mert azt hiszem, ez az a rész, amit vártatok. Na, de nem mondok el semmi "titkot".

Harmadszor: feltettem a másik blogomra az első fejezetet! Nagyon-nagyon-nagyon örülnék pár kommentnek, hogy folytassam-e, vagy már az első résznél hagyjam is abba. Kérlek szépen titeket, mondjatok véleményt róla, hogy mehet-e a második fejezet! (Love is getting stronger) Tudom, hogy nem One Direction-ös, de ha szeretitek az írásaimat, akkor betekinthetnétek. 

Köszönöm a figyelmet! 

Jó olvasást! 

Xoxo, 

Regina

Álom 2.

Csodálattal néztem végig az utolsó dalt, amit eljátszottak a koncert végén. Louis fél karral ölelt át, hogy össze ne essek. Csillogtak a szemeim és remegtek a lábaim. Pontosan ezt szeretném majd elérni az én koncertjeimen, hogy a rajongóim így érezzék magukat, mint most én! Úgy örüljenek annak, hogy a koncerten lehetnek, ahogy én most. Ahogy a színpadon letekintettem a rajongókra, akik csak azért voltak ott, hogy a Big Time Rush-t, vagy a One Direction-t támogassák, hallgathassák, eltűnődtem: vajon képes leszek én is erre, amire ők? Képes leszek ekkora sikereket, vagy talán nagyobbakat elérni? Menni fog ez az egész? Nem tudhatom biztosan. Csak szeretném, ha szeretnék az emberek a dalaimat és azt, amit csinálok. Szeretném visszaadni a szeretetet, amit eddig is adtak nekem a rajongók… Csak annyit akarok, hogy a rajongóim boldogak legyenek.

Míg ment a dal, érdeklődve fordultam Louis-hoz.

- Merre van Zayn?

Egy valami volt furcsa: Zayn sehol sincs. Jellemző.

- Amikor a fél Worldwide lement, kiviharzott – vont vállat. – Mi folyik köztetek?

- Minek kéne folynia köztünk? – néztem rá értetlenül.

- Figyelj, Destiny – sóhajtott. – Tudom, hogy szándékosan sosem tennél ilyet, meg minden – kereste a szavakat –, de Zayn az egyik legjobb haverom, nem szeretném, ha összetörnéd a szívét. Sokat jelentesz neki, fogalmad sincs mennyire szeret.

- És azzal mi van, amit én akarok? Én ne törjem össze az ő szívét… de az enyémmel ki foglalkozik? – háborodtam fel. – Már megbocsáss Louis, de a haverod és az én volt legjobb barátom egy kicsit túl lőtt a célon mostanában.

- Félreértettél – rázta a fejét. Aggódás volt a szemében.

- Nem értettelek félre! Azt mondod vigyázzak Zayn-re, de nem rá kell vigyázni! Előbb tanulja meg, hogyan kell kifejezni a szeretetet! Nekem nem kell vörös rózsa, meg egy levél, ami fenyegetésnek hangzik. Elegem van!

Louis nem tudott válaszolni, mivel a Big Time Rush lejött a színpadról. Egyszerre nyúltak a törölközőkhöz, és egyből egy csomó ember kezdte közül venni őket. Sztárélet. Szerettem volna odamenni hozzájuk és megköszönni nekik a koncertet, de amint elindultam, egy gyenge kéz maradásra késztetett.

- Zayn intézte el a Worldwide-ot – suttogta a fülembe Hope.

Oké, megdöbbentett ez az új információ, de attól nem fogok a karjába omlani. Elintéz egy dalt a kedvenc bandámmal és le van tudva minden? Ez annyira jellemző rá. Nem megbocsátáson gondolkoztam, inkább még több düh gyülemlett fel bennem.

Odamentem a fiúkhoz, gratuláltam nekik és köszönetet nyilvánítottam.

- Tényleg nagyszerűek vagytok, srácok – mosolyogtam rájuk.

- Mi is élveztük – öklözött bele a karomba játékosan Carlos. – És amúgy is, imádjuk, amit művelsz!

- Mármint mit is? – nevettem fel.

- Tudjuk, hogy ki vagy – vont vállat Kendall. – Imádjuk a hangodat! Az All about us az egyik kedvencem.

- Komolyan? – kérdeztem.

- Természetesen – bólintott. – Egy közös dalban szívesen benne lennénk – kacsintott.

- Na, abba nekem is lesz beleszólásom – jött oda a menedzserük. – De persze nem kizárt, hogy jó lenne egy együttműködés. Majd még egyeztetünk Freddel.

- Ismeri Fredet? – tátottam el a számat.

A fickó kifelé irányította a fiúkat, és közben mosolyogva visszanézett rám. Hát, oké. Akkor azt hiszem még látjuk egymást. Jót dumáltunk.

Már épp Zayn keresésére indultam, amikor James alakja tűnt fel előttem.

- Hát te? – mosolyogtam rá értetlenül.

- Tudom, hogy egyáltalán nem ismerjük egymást – kezdte –, de benne lennél egy kávéban, vagy egy ebédben valamelyik nap?

Ez egy randi? James Maslow, a számomra tökéletes srác, a kedvencem elhív egy randira? Mondjátok, hogy csak egy álom és mindjárt felébredek!

- Öh, persze – kerekedett el a szemem. – Belefér, mindenképp. Mondjuk holnap délután 5?

- Okés, odamegyek a hoteledhez – kacsintott, majd átadott egy cetlit. – Telefonszám, ha valami gond lenne – villantotta meg nekem gyönyörű mosolyát.

Elmosolyodtam, de már nem tudtam megszólalni. James mégmindig mosolyogva sarkon fordult, és már csak annyira lettem figyelmes, hogy előttem csapódik az ajtó.

Miután feleszméltem a sokkból, rádöbbentem, hogy még mindig Zayn a célpontom. Égen, Földön kerestem, és már nem tűnt jó játéknak. Lehet, hogy már rég a hotelben van, bár azt nem hinném, hisz még a fiúk is csak a kávéjukat szürcsölgetik az öltözőben. Talán kint lesz? Kilöktem magam előtt az ajtót és kiléptem a friss levegőre. Egy nagydarab biztonsági őr állt a járdánál, tőlem körülbelül 6 méterre. Biccentettem neki, ő pedig elmosolyodott. Zayn még mindig nem volt meg.

- Nem látott egy magas, fekete hajú srácot? Zayn Malik. Nem tudja, hogy merre ment? – próbáltam egy kis segítséghez jutni.

- De, arra – bökött a lépcső felé.

Udvariasan megköszöntem.

Amint a lépcsőhöz értem, megpillantottam a célegyenest. Zayn ott ült a lépcső legalján. Vagyis inkább feküdt. A fiúkat ennyire nem izgatja, hogy megfáznak? Mert végül is egyáltalán nincs meleg. Ő meg egy kis pulcsiban itt ül még körülbelül fél órája.

- Zayn – szólítottam meg.

Kérlek erőm, most ne hagyj el!

Óvatosan hátrafordult, de miután megbizonyosodott róla, hogy én vagyok, vissza is tért eredeti testhelyzetébe.

- Élvezted a koncertet?  - kérdezte egy kis gúnnyal a hangjában.

- Mármint melyik részét?  - terült ki az arcomra egy győztes mosoly. – A második felét nagyon, bár az első sem volt rossz.

- Nagyon elhiszed, hogy mókás vagy.

Sóhajtottam. – Nem mész semmire egy rózsával és egy fenyegetőlevéllel! – adtam a tudtára.

- Ugyan, milyen fenyegetőlevél? – nevette el magát hitetlenül. – Az egy közlés volt. Egy egyszerű kijelentés.

- Annyira azt gondolod, hogy okos vagy… de nem.

- Ezzel most nagyon megbántottál, tudod? – állt fel, majd feljött a lépcső tetejére és megállt előttem.

Hátráltam. Nem akartam a közelében lenni. – Ezzel nem érsz el semmit!

- Elértem, hogy szavak nélkül is elmondd, amire kíváncsi vagyok.

- Ó, igen?

- De még mennyire – bólintott. Az arca megenyhült. Már nem féltem. – Figyelj – sóhajtott. – Nem akartalak megijeszteni. Nem akartam, hogy rosszban legyünk. Nem akartalak bántani. Nem akartam, hogy rosszul érezd magad. De a te szádból akarom hallani – nézett a szemembe.

A hasam görcsbe rándult, szaporábban vettem a levegőt, és elkalandoztam.

- Randizni fogok Jamesszel – csúszott ki a számon.

Elkerekedett szemmel bámult. Olyan sejtésem van, hogy nem épp ezt akarta hallani.

- Hogy mit csinálsz? – kapott a fejéhez.

Nem válaszoltam.

- Nem randizol vele – jelentette ki.

- Persze, majd te fogod megmondani, nem? – nevettem fel erőtlenül.

Megnyalta ajkát, erősen gondolkozott.

- Oké, Destiny – fogta meg a kezemet. – Szeretlek – mondta ki. – Szeretlek – ismételte meg – és nem fogom hagyni, hogy elmenj vele! Nem hagyom, hogy elmenj! 
Mi? Zayn… szeret?

- Hogy? – kérdeztem halkan.

- Hallottad.

Lesütöttem szememet. – Ez nem fog menni.

- Mi nem fog menni?

- A rajongóitok elfogadtak havernak, de még nem igazán vagyok felkészülve a direction-barátnősdire.

- De kész vagy – biztatott.

- Nem hiszem – ráztam meg a fejem. 

Közelebb jött és kezét rátette arcomra, amitől megint kirázott a hideg. Belenézett a szemeimbe és csak annyira lettem ezután figyelmes, hogy ajkai ott pihennek a számon. Megijedtem, de boldog is voltam egyszerre. Most komolyan, ki nem örülne annak, ha Zayn Malik megcsókolná? Pár pillanatig tartott az egész, viszont én éveknek éreztem. Olyan meleg lett hirtelen, hogy kedvem lett volna bikinire vetkőzni. Egymillió gondolat futkározott a fejemben, aminek egyáltalán nem örültem, hiszen még ez is fokozta az izgatottságomat és a félelmemet. Egy csomó gondolatom arról szólt, hogy jó ötlet, menjek bele, próbáljuk meg… a másik részük viszont erősen tiltakoztak és azt suttogták, hogy bolondság lenne Zaynnel járni. De kérdem én: miért is? Nem tudom eldönteni, mi lenne a jó, mi lenne a helyes cselekedet. Zaynnel boldog vagyok. Vele igazán önmagam lehetek és egyáltalán nem érdekli, hogy néha vannak fura pillanataim. Viszont annak, hogy egy One Direction tag a barátom, megvannak a hátrányai is…

- Destiny – távolodott el tőlem. – Nem érdekel, hogy ki mit mond – mosolyodott el. – Nem érdekel James sem. Ne parázz, vedd lazán! A rajongóink imádnak és a te fanjaid pedig örülnek… ami ugye kiderült a levelekből és a tweetekből, meg a facebook üzenetekből és a posztokból – sorolta.

- Ez égő – nevettem el magam.

A rajongóim egy csomó levelet és tweetet küldtek Zaynnek, hogy mennyire aranyosak vagyunk együtt és hogy miért nem járunk, stb. Eléggé ciki volt, amikor ezeket felolvasta nekem Zayn és Niall.

- Nem égő – ráncolta a homlokát. – Ez a te világod is! Mindjárt elkezdtek az első dalon, az albumon, a klipen dolgozni, jönnek az interjúk, az élő show-k, a figyelem, és minden, amit ezzel jár. Hope szerinted fél?

- Nem, de volt már, amikor este sírt az üzenetek miatt.

- Nem sírnál értem? – nézett pimasz vigyorral a szemembe.

- Sírtam érted eleget – legyintettem. - Túl sok álom rólad és rólam.

Zayn felvonta a szemöldökét, de úgy gondolta, hogy inkább hagyja a dolgot.

Átölelt. Lassan beszívtam az illatát és ráhajtottam fejemet a mellkasára. Mivel a dzsekije eléggé hideg volt, megállapíthattam, hogy tényleg a Worldwide felénél vagy háromnegyedénél jött ki.

- Nem bírtam, ahogy James teszi neked a szépet.

Hihetetlen, mintha a gondolataimban olvasna! Milyen meglepetéseket tartogat ez a srác még?

Kicsit gyöngén ugyan, de elnevettem magam, majd még egyszer beszippantottam illatát. Azt hiszem ezt a parfümöt Danielle-től kapta.

- Benne vagyok – mosolyogtam rá.

Egyből rájött, hogy mire értettem. Visszamosolygott rám, aztán hosszasan megcsókolt. Mint amilyen a születésnapi bulimon volt… csak most jobb. Már ha ez lehetséges. Azt bizony nehéz überelni, de mint minden, Zaynnek ez is mindig sikerül.