10. rész: Hélium? Karaoke? Simán!

Sziasztok! 

Most eléggé gyors voltam? :) 

Próbáltam minden erőmet beleadni, de a vége egy kicsit összecsapott lett. 

Köszönöm a komikat, meg a lájkolásokat is. :)

Következő részt nem tudom mire hozom, de sietni fogok vele! 

Hope u like it 

- Regi, xoxo

- Hé, Des – szólítgatott egy hang. Eszméletlen furcsa volt.

Kinyitottam a szemem, majd Niall arcával találtam szembe magam.

- Úristen – ijedtem meg. – Niall… kimásznál az arcomból?

- Igen, bocsi. – még mindig manó hangja volt.

- Mi történt a hangoddal? – nevettem.

- Hélium – vont vállat mosolyogva.

- Hogy került hozzád hélium? – kérdeztem értetlenül. Odamutatott egy palackra, ami mellett körülbelül 30-40 lufi volt. – Minek ennyi lufi? – tettem hozzá.

- Csak szórakozni akartunk.

- Hadd én iiiiiiis! – nyafogtam. Ő elröhögte magát és odamentünk ahhoz a nagy palackhoz.

- Csak szívd, jó? Semmi mást nem kell tenned. – bólintottam, ő pedig belenyomott a számba egy csőféleséget. Elkezdtem szívni. – Jó, most elég. Tartsd bent. – adta a következő utasítást. Hirtelen felnyögtem, hogy nem bírom tovább. – Nyeld le vagy fújd ki – nevetett. Fogalmam sincs melyik megoldást választottam.

- Fáj a fejem… az normális?

- Igen – mosolygott. Már nem volt annyira héliumos hangja. – Cuki a hangod.

- Köszi – nevettem.

- Ne – röhögött fel Zayn a lépcső alján.

- Nem tetszik? – szontyolodtam el.

- Nagyon csecse vagy – jött oda hozzám, majd megölelt és nyomott az arcomra egy puszit. Ö, oké, ez fura volt és váratlan. Teljesen váratlan. Ettől zavarban is voltam elég rendesen és csak furcsán mosolyogtam.

- Te is csináltad? – kérdeztem nem nézve rá.

- Nem – rázta meg a fejét. – Csak Niall, Louis, Harry, Danielle és Hope.

- Miért?

- Nincs kedvem hozzá. Az éneklésre gyűjtöm a hangomat, nem akarom, hogy elcsesződjön – mosolygott.

- De ez csak egy hülyeség. Nem X-Factor válogatás.

- Tudom, de szeretem, ha jól szól a dal, nem elökörködve. Tudod… nekem az éneklés olyan, mint egy ima.

- És, mikor felnézel éneklés közben, kéred Istent, hogy adjon még egy üveg pezsgőt – vágtam közbe. Elkezdett nevetni.

- N-nem – vigyorgott. Szép a mosolya, imádom.

- Azt hiszem értelek – bólintottam.

- És a sztársághoz, hogy mindenki ismerjen, hosszú út vezet. Tudod… az élet hegymászás, de a kilátás csodás – villantotta rám tökéletes fogsorát.

- Nagyon bölcs vagy – bokszoltam bele játékosan a vállába.

- Ugye? Teljesen – ültünk le mindketten a kanapéra. – Mit fogsz énekelni?

- Mi? Neeem, én nem fogok énekelni.

- Miért nem? Hisz már énekeltél nekünk. Félsz?

- Nem, dehogy, nem félek. Miért kéne?

- Akkor? Miért nem akarsz énekelni?

- Nincs túl sok kedvem hozzá.

- Nem akarásnak nyögés… vagyis éneklés a vége – kacsintott.

- Nem, fogalmam sincs mit, énekeljek.

- Azt, amit szeretsz – mosolygott.

- És az mi? – nevettem fel.

- Neked kéne tudni – kacagott.

- Te mit énekelsz?

- Majd meglátod – vont vállat és még mindig mosolygott. Nem olyan óriási, őrült mosoly volt, hanem… olyan kedves, aranyos mosoly. Értitek, nem? J

- Valami mélyet fogsz énekelni?

- Lehet – bólintott. – De lehet, hogy nem.

- Menj a francba – ütöttem meg, amiből verekedés lett. Zayn lefogott, vagyis próbált, én pedig ütöttem, rúgtam, ahol csak értem. Egyáltalán nem volt erőszakos cselekmény, inkább csak hülyéskedtünk – ahogy a kicsik szokták mondani az oviban és általános iskolában. 

Éreztem Zayn illatát, ami egyszerűen mennyei volt. Komolyan. Nem a parfüméről beszélek, de igazából az sem volt rossz… sőt, nagyon tetszett. Haja néha arcomba vándorolt, ami egészen csiklandozott és elképesztő, de még a hajának is eszméletlen jó illata volt. Kicsit el is ámultam tőle, így Zaynt előnyhöz juttattam. Most már úgy csodálgattam, hogy nem hagytam, hogy legyőzzön. Én is visszaálltam csata-üzemmódra és újra elkezdtem püfölni. Párna, kéz, láb.

- Bocs, nem akartam zavarni – jelent meg az ajtóban Louis.

- Nem, semmi – ugrottam el Zayntől. Louis még mindig sunyi vigyorral állt az ajtó előtt.

- Na, akkor én megyek… huncutkodjatok csak – kacsintott Zaynre, majd lepacsiztak.

- Mi? Nem! – ellenkeztem. – Félreérted a helyzetet!

- Nekem mindegy – nevetett fel.

- Zayn? – néztem rá segélykérően.

- Felfújod ezt az egészet – rázta meg a fejét.

- Ó, igen? – közeledtem felé. Megütöttem a vállát. Ő az ölébe vett és próbált lefogni. Kepesztettem a lábain, de nem sokra jutottam. Lefordított a kanapéról, aminek a következtében a földre kerültünk. Ő volt felül. Éreztem nyakamon zihálását. Eszméletlen közel volt hozzám. Szívverésem felgyorsult. Hajamtól nem láttam semmit, mert minden szál az arcomba csapódott. Zayn lerakta a kezeimet magam mellé, és miután meggyőződött róla, hogy nem ütöm tovább, elengedte. Ráült a csípőmre. Kezeimmel bokáját fogtam, hogy még véletlenül se kerüljön előnybe, ha még folytattuk volna a „verekedést”. Hajamat hátratűrte fülem mögé. Még éreztem, hogy mélyeket lélegez.

- Befejezted? – kérdezte nagyon halkan – szinte lehelve – nyakamnak hajolva.

- Ühüm – bólintottam kábán.

Fejét visszavitte eredeti állásába. Most megcsodálhattam gyönyörű szemeit és egész arcát. Vészesen közeledett arcom felé, szinte már levegő sem volt köztünk. Pulzusom már az egeket verte. Akartam is meg nem is. Zayn nagyon helyes és aranyos fiú, de még nem ismerem és ott van Luke is. Nem szabad, de a szívem mélyén akartam is… végül is ember vagyok és nem könnyű ellenállni Zaynnek. Értitek, ugye?

Na de álmodozásból vissza a helyzethez. Arcaink között alig volt már levegő. Szája már majdnem rátapadt az enyémre, de nem ért hozzá. Feltüzelt. Mire vár még? A reakciómra? Nem értem. Fejét elfordította és óvatos mosolyra húzta száját. Kinyitottam szemeimet. Az övé csukva volt. Kinyomott fekvőtámaszból most visszacsúszott testemhez. Ismét számhoz hajolt.

- Nem játszunk többet ilyet – suttogta, majd adott az arcomra egy puszit. Felállt és a lépcső felé sétált. Felültem, ő pedig visszanézett. Elmosolyodott, majd én is és megráztam a fejemet. Kidugta a nyelvét és felment.

Felkuporodtam a kanapéra és kezeim közé szorítottam egy párnát. Vajon mi énekeljek? „Azt, amit szeretsz”. Jó és az mi? Mostanában nem hallgattam túl sok zenét. A diszkón kívül. Big Time Rush. Meg van. Music Sounds Better With U. Úgyis imádom ezt a dalt és most ez a kedvencem. Amúgy, nagyon szeretem a Big Time Rusht. Voltam is egy londoni koncertjükön. Sajnos nem engem választottak ki, hogy menjek fel a színpadra… de még mindig ez az egyik álmom. James közelében lenni? Nagyon élvezném. J

Bekapcsoltam a laptopot ami ott hevert az asztalon, majd felmentem Youtube-ra. Beírtam a keresőbe a szám címét, majd egyszer meghallgattam. Miután lement a zene, kerestem egy karaoke verziót. Tudtam gyakorolni körülbelül negyed órát. Több nem kellett. Mivel úgyis tudtam a dalszöveget, könnyű volt megtanulni karaoke verzióval is. Remélem tetszeni fog a többieknek. J

Hamarosan már mindenki a nappaliban ücsörgött. A fiúk még beállították a cuccokat. Hope és Danielle addig valami filmről beszélt, majd a manikűrre terelődött a téma, két perc múlva pedig már a nyárról beszélgettek. J

- Na, kezdhetjük – csapta össze a tenyerét Lou, mint aki jól végezte a munkáját, most már csak az eredményt várja.

- Ki lesz az első? – kérdezte Liam.

- Majd én – vont vállat Harry.

- Jól van, drága Harry – vette át a műsorvezető szerepét Danielle. – Mit fogsz nekünk énekelni?

- Enrique Iglesiastól a Herot.

- Oké – nyújtotta el a szót. – A fiúk mindjárt beállítják és kezdődhet is. 

Nem is kellett sokat várnunk. Pár másodperc múlva elindult a zene. Nem ismerem a dalt, de a kezdésből ítélve, tuti, hogy lassú szám.  

- Would you dance if I asked you to dance? Would you run and never look back? Would you cry if you saw me crying? And would you save my soul, tonight? – énekelte az első versszakot. Engem megfogott. J Teljesen.

- Destiny – suttogott nekem Bernice.

- Mondjad – vontam fel a szemöldököm. Harry előadása közben beszél? Furaaa.

- Ezt dúdolta nekem éjjel! – rázta meg a karomat.

- Mi? Egészen biztos? – ez nagyon nagy dolog. Jaay. Valami oka csak van, hogy ezt dúdolta… és most énekli.

- Igen! – mosolygott teljesen elkábultan.

- Szerintem a hősöd akar lenni – mosolyodtam el én is.

- Gondolod hogy… ö… tetszem neki? – sütötte le a fejét.

- Szerintem nagy esély van rá – bólogattam.

Berni elhajolt tőlem és visszaült a helyére.

Miután Harry végzett, Hope vette át tőle a mikrofont. Na, erre kíváncsi leszek.

- Jason Mraz – I’m yours – mondta Liamnek, ő pedig elindította a számot.

Hope végig Lout bámulta. Louis pedig büszkén nézegetett jobbra-balra, hogy „ő az én barátnőm”. Tényleg eszméletlen aranyosak voltak, így szemkontaktusból is észrevehető volt, hogy imádják egymást és ez igaz is. Hope végre újra boldog, Lou meg… Lou. J  

Bernice azt vallja, hogyha valaki nem tud énekelni, akkor rappeljen. Ő rappelte Nicki Minaj Superbass-ét. Bár én mindig mondom neki, hogy tud énekelni, meg hogy szép hangja van. Valamiért nem hiszi el, pedig igaz. De amúgy így is nagyon nagy sikert aratott. Közben figyeltem Harry arcát. Egész végig hatalmas, kidülledt szemekkel és tátott szájjal bámulta Bernit. Úgy látom, teljes egészében lenyűgözte. Nem is csoda.

Danielle nem énekelt, ahogy Liam sem, de a többiek mind valami baromsággal rukkoltak elő. Niall például csak rögtönzött és végül megunta, ezért elénekelte a One Thinget. Végül is nagyon aranyos volt, én végig röhögtem az egészet. J

Aztán én jöttem… Izgultam. A szívem a hasamban dobogott… nem  nagyon vagyok hozzászokva még a közönséghez, pedig nem először csináltam ilyent. Mindig is izgulós voltam, de mikor bekerültem a zeneiskolába, elszállt. Tudtam, hogy jó vagyok, mert oda nem vesznek fel akárkit. Nem nagyképűségből mondom, de kemény iskola. Nem vettek volna fel, ha csapnivaló énekes lennék. Nagyon örültem, amikor megkaptam a levelet, hogy felvettek és kicsit szomorú vagyok amiatt, hogy ez az utolsó évem. Vagyis, már csak egy fél év. Nem szándékozom továbbtanulni, bár jó lenne. Anyu mindig nyaggat, hogy tovább kellene tanulnom… de nem. Sok helyre hívtak, szóval, ha nem jönne be az énekesdolog, akkor mehetnék 3 színházba, vagy ott van még a Yellow Cat, vagy esetleg lehetnék Hope mellett modell. Na, jó… inkább énekes szeretnék lenni.

Miután befejeztem az éneklést, mindenki tapsolt, a fiúk meg hozzá adtak még egy kis fütyülést is.  És… utánam következett Zayn. Kíváncsi voltam, mit fog énekelni, ha már akkora titokban tartotta előttem. Elnevettem magam, mikor elkezdődött a zene. Zayn rám nézett és kacsintott egyet. Ugyanis a szám nem más volt, mint a You belong with me.

Nagyon szépen énekelte… teljes egészében le voltam nyűgözve.

Már éjfél körüljárt, mikor elaludt mindenki ott a nappaliban. Én és Berni felmentünk a szobámba és ott aludtunk, mert nem volt már hely a kanapékon. Ilyen a mi szerencsénk. J